Đặt một câu hỏi

Trạng thái mà Jev đã đọc

ez egy jó eladható treatment? adj értékelést róla : HATÁRIDŐ Fekete szatíra / társadalmi thriller Három, a végrehajtásban tönkrement férfi elfoglal egy adóhivatalt, és saját bürokratikus eljárás alá vonja a rendőrséget: kérelmeket fogadnak, jogorvoslatot biztosítanak, a határidők lejártakor pedig túszokat ölnek. A szabályokat megalkotó Márk végül egy olyan ember kivégzéséről kénytelen dönteni, akit közben megismert. A történet egyetlen nap alatt, jórészt egy NAV-ügyfélszolgálat és a rendőrségi tárgyalóközpont között játszódik. Rövid előtörténet, ironikus fejezetcímek, ritkán megszólaló, udvarias narrátor. Hétköznapi terek, nappali fény. Az erőszak hirtelen érkezik; a kamera többnyire annál marad, aki elköveti. AMELYBEN MÁRK MEGPRÓBÁL FIZETNI A televízióban egy vagyon-visszaszerzési szervezet vezetője magyarázza, miért tarthat hat évig egy százmilliárdos korrupciós ügy felderítése. Külföldi cégek, jogsegély, szakértők. A riporter türelmetlen. A vezető türelmet kér. Márk telefonja rezzen. Inkasszó. Néhány százezer forint. A negyvenes férfi daganatos beteg. A kezelésére reagál, a következő kontroll időpontját beírja a naptárába. Mellette a gyógyszer kiváltásának napja. Megnyitja a bankszámláját. Újraszámol. Márk elismeri a tartozását. Részletekben akar fizetni, úgy, hogy közben a kezelését is folytathassa. Az egyik ügyintéző húsz percig dolgozik az ügyén. Kollégát hív, iratot keres, végül együtt nézik a képernyőt. – Látom, mi a probléma. De ezt innen nem tudom megállítani. Márk újabb telefonszámot kap. A vonal másik végén elkérik az ügyszámot, majd egy másikat, amelyet ő még nem ismer. Az egyik helyen döntést várnak, a másikon a döntéshez szükséges iratot. A levonások közben folytatódnak. Amikor pszichésen összeomlik, rövid időre pszichiátriai osztályra kerül. A telefonját biztonsági intézkedésként elzárják. Egy folyamatban lévő kérelméhez másnapig kellene beküldenie a hiánypótlást. Ettől reméli, hogy megállítható a következő levonás. A telefonján vannak az iratok, azon tud belépni az ügyintézési felületre. A nővér segít kitölteni a telefon visszaadására vonatkozó kérelmet. A korlátozás feloldásához orvosi engedély kell. Az orvos, akihez utalja, csütörtökön lesz bent. – Holnap leveszik a pénzt. – Értem. – Abból veszem a gyógyszeremet. – Értem. – Akkor kérem a telefonomat. – Ahhoz orvosi engedély kell. – Ma kedd van. – Igen. Az osztály telefonjáról eléri a hivatalt. Várakoztatás után egy ügyintéző közli: a dokumentumokat az elektronikus felületen tudja benyújtani. „Márk problémáját minden jelenlévő megértette. Sajnos ettől még senki nem lett jogosult megoldani.” Csütörtökön visszakapja a telefonját. A pénzt levonták. A telefon kiadását aláírásával igazolja. Hetekkel később az asztalán hivatalos levelek fekszenek. Márk mondatokat másol belőlük egy dokumentumba. „Kérelmét rögzítettük.” „Erre nincs hatásköröm.” „Köszönjük türelmét.” Egy szintetikus hang felolvassa őket. Márk visszahallgatja. AMELYBEN AZ ÁLLAM ÜGYFÉLLÉ VÁLIK Reggel egy NAV-ügyfélszolgálaton. Sorszámok, kabátok, kávé. Egy fiatal ügyintéző az idős ügyfél telefonján próbál megtalálni egy letöltött dokumentumot. Márk, Gábor és Tamás fegyverrel átveszi az irányítást. Körülbelül ötven ember reked bent: alkalmazottak és ügyfelek. Az előkészületeket nem láttuk. A bejáratnál leáll a megszokott forgalom; a sorszámhívó még megszólal. A három férfit a saját ügyeik után egy adósokat segítő internetes csoport hozta össze. Gábor korábban repülőtéri cargo-raktárban dolgozott. Papírja van egy rendezett tartozásról, amelyet a nyilvántartás még mindig követel rajta. Tamás más ember üzletéért vállalt kezességet, és elveszítette a lakását. „Nem én kaptam a pénzt” – ismétli. A hivatali válaszokból Márkéi mellé is jutott néhány. Gábor akarta leghangosabban, hogy egyszer a másik oldal is megtudja, milyen érzés. Most ő számolja a foglyokat, vizet hoz, helyet csinál a rosszul lévőknek. Tamás figyeli, ahogy az emberek engedelmeskednek neki. Márk kinyitja a laptopját. A rendőrséget kellemes géphang fogadja. A követelés: egy magas rangú NAV-vezető, akit az eljárásban X-nek neveznek, jelenjen meg személyes meghallgatáson. Ha belép, a túszok szabadok, ő marad. Ha a határidőig nem érkezik meg, négy embert kivégeznek. A ciklus lezárásakor négy másikat elengednek. X aláírása több olyan szabályzat és válasz alatt szerepel, amely Márk útját lezárta. Személyesen még nem találkoztak. Két túszt előre elengednek. A rendőrség tőlük tudja meg a férfiak nevét, és azt, hogy a foglyok Tamástól félnek a legjobban. A robbantással való fenyegetést a hatóság komolyan veszi; a beavatkozás előkészítése közben a tárgyaló próbál kapcsolatot teremteni. X megérkezik, de nem hajlandó bemenni. – Ha ma átadnak engem, holnap egy bírót kérnek. Aztán a gyerekét. Ki dönti el, kit lehet odaadni? A tárgyaló több időt kér. Az automata rögzíti a kérelmet. Várakozás után öt perc haladékot engedélyez. – Öt perc semmire nem elég. – Megértjük a kialakult helyzet nehézségét. AMELYBEN TAMÁS KEGYELMET GYAKOROL Odabent Márk külön ülteti az ügyfeleket és a dolgozókat. Egy férfi megkérdezi, ők miért nem mehetnek haza. Márk szerint szükség van tanúkra. – Én majd elmesélem – mondja a férfi. Maradnia kell. Júlia, a hatvan körüli ügyintéző gyógyszert kér egy idős ügyfélnek. Harminc éve hallgatja az ablak túloldalán ülő embereket. Márk felszólítja, hogy menjen vissza a helyére. Júlia megkérdezi, akkor ő fogja-e megkeresni a gyógyszert. Márk végül engedi dolgozni. Gábor egy másik ügyfélnek ad vizet. – Köszönöm. – Ne köszönje. Én tartom itt. – Attól még szomjas voltam. Az ügyféltér másik végén egy idős férfi egyre nehezebben veszi a levegőt. Tamás hallgatja egy darabig, majd egyszerűen kiengedi. – Ez nem volt benne – mondja Márk. – Miben? – A rendszerben. – Most már az is szabálytalan, ha valakit életben hagyunk? A géphang később tájékoztatja a rendőrséget: a soron kívüli távozás az előírt szabadon bocsátási létszámot nem módosítja. Márk az alkalmazottak beosztását kérdezi. A döntési felelősség alapján akarja kijelölni a négy embert. Kiderül, hogy egy vezetőhelyettes csak néhány hete tölti be a munkakört; a határozatokat aláíró másik dolgozó azt mondja, ő nem bírálhatta felül őket. Márk neveket cserél a listán. Júlia figyeli. – Maga most már több embert hallgatott meg személyesen, mint amennyit eredetileg akart. Márk megkérdezi, Júlia sosem küldött-e el valakit, akiről tudta, hogy nem bírja ki a következő határidőt. Júlia nem siet a válasszal. – Volt, akinek utána még telefonáltam. – És sikerült? – Volt, hogy igen. – És amikor nem? Júlia ránéz a listára. – Attól, hogy nem tudom megmondani, ki felel mindenért, magának még nincs joga lelőni senkit. Tamás eközben felismeri Évát. Az ügyintéző jelen volt, amikor számára véglegessé vált a lakás elvesztése. Tamás az akkori mondatát is fel tudja idézni. Éva az arcára sem emlékszik. A férfi újra elmeséli az ügyét. Ezúttal nem lehet lezárni a beszélgetést. Éva próbál magyarázkodni: nem ő döntött. Tamás megkérdezi, akkor miért beszélt úgy, mintha ő döntött volna. A határidő még nem járt le, amikor megöli. Márk nekiesik. Gábor szétválasztja őket. – Én legalább azt öltem meg, akit utáltam – mondja Tamás. – Te meg majd hármat, akiket ma reggel még nem ismertél. A rendőrség azonnal magyarázatot követel. – Az esemény feldolgozása folyamatban van. Márk a laptophoz ül. Gépel. Javít egy számot. – Szíves elnézésüket kérjük az ügyintézés során okozott kellemetlenségért. Az aktuális eljárási ciklusban fennmaradó létszám: három fő. AMELYBEN A HATÁRIDŐ LEJÁR A tárgyaló újabb haladékot akar. A géphang közli, hogy az engedélyezett hosszabbítást már felhasználták. Felülvizsgálat kérhető. – A jogorvoslatnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. – Akkor mi értelme? – A jogorvoslati lehetőség biztosított. A rendőrség megpróbálja megkerülni a kommunikációs rendszert. Márk észleli a kísérletet. Újabb udvarias figyelmeztetés érkezik. X továbbra sem lép be. Márk az egyik elkülönített irodába kíséri az első kijelölt túszt. A férfi vezető beosztású, végig vitatkozik vele. Az ajtóban megáll. – Ha most azt mondom, hogy igaza van, visszaülhetek? Márk nem felel. A kamera vele marad. Az első lövés után sokáig nem mozdul. A következő ember előtt elejti a papírt, amelyről a nevét olvassa. A harmadiknak családi fénykép van a belépőkártyája mögött. Márk megkéri, hogy fordítsa meg. A férfi megfordítja. Amikor Márk visszajön az ügyféltérbe, Évával együtt négy túsz halott. Gábor nézi. – Nézz már magadra. Sírsz, miközben csinálod. – Attól még lejárt. Négy embert az ígéretnek megfelelően szabadon bocsátanak. A géphang közli a következő határidőt. Ha X addig sem érkezik meg, minden bent maradt túsz a végrehajtási listára kerül. Az egyik ügyfél átül egy zokogó alkalmazott mellé. Senki nem küldi vissza. AMELYBEN X ÜGYE EGYEDIVÉ VÁLIK Pál, a bent rekedt vezető négyszemközt akar beszélni Márkkal. Azt hiszi, ő kerül sorra. Felajánl egy információt: Eszter, az aznap munkaügyben az épületbe érkező középvezető X titkos szeretője. X nem tudja, hogy itt van. – Neki van értéke. Nekem nincs. Eszter meghallja. – Hány éve dolgozunk együtt? Pál nem válaszol. Amikor a többiek felé fordul, csak annyit tud mondani: élni akar. Márk megvetéssel nézi. Aztán elkéri Eszter telefonját. X az első mondatból felismeri a nő hangját. Feláll. Most azonnal be akar menni. A rendőri vezető nem engedi. X másik döntéshozót kér, saját felelősségére nyilatkozna, rendkívüli elbírálást akar. – Ez az én életem. Eszter közben visszaköveteli a telefont Márktól. Elmondja X-nek, hogy Tamás már nem hallgat senkire. Márk kiveszi a kezéből a készüléket, de a nő folytatja, hogy a mikrofon még hallhassa: – Ne azt ígérd meg, hogy bejössz. Azt intézd el, hogy kijussunk. Tamás szerint felesleges tovább várni. Ha most Eszteren kezdik, a vezető biztosan megmozdul. Júlia Eszter mellé áll. Tamás félrelöki; Márk közéjük lép, és fegyvert fog a társára. – Hozzá nem nyúlsz. Júlia nem köszöni meg. Felsegíti Esztert. A rendőrség rohamra készül. A tárgyaló a közvetítés felvételeit figyeli. A sablonos kérdésekre azonnal jön válasz. Amikor Eszter hollétéről vagy a lövésekről kérdez, a géphang előtt hosszú csend marad. Bent Márk olvas. Gondolkodik. Gépel. AMELYBEN A HATÓSÁG MEGKAPJA SAJÁT ÜGYIRATÁT A következő határidő előtt a géphang megszakítja a tárgyalást. Felvételrészletek következnek az elmúlt órákból. A rendőrök és X hallják vissza magukat. „Öt perc semmire nem elég.” „Ilyen körülmények között ezt nem lehet teljesíteni.” „Valakinek mérlegelnie kell az egyedi helyzetet.” „Nem érdekel, mit ír a szabály. Emberek fognak meghalni.” „Ez az én életem.” – Az észrevételeiket rögzítettük. A tárgyaló közelebb húzza a mikrofont. – Márk. A géphang közbevágna. – Nem hozzá beszélek. Ha Júlia kerül sorra, maga fogja lelőni? Márk Júliára néz. Leállítja a hangot. A külvilág először hallja őt közvetlenül. A tárgyaló nem az összes túszt kéri. Egy embert kér le a listáról. – Miért pont őt? – kérdezi Márk. – Mert vele már beszélt. – Akkor annak van szerencséje, aki eljut hozzám? – Vagy egyszerűen megtudta róla, hogy ember. Márk azt mondja: reggel óta éppen ezt akarja elérni. Hogy valaki végre észrevegye az embert. A tárgyaló szerint a felvételen olyan emberek hallhatók, akiket ő hozott elviselhetetlen helyzetbe. a vége nincs meg mert nem engedi a rendszer tul sok karakter